Eddigi pedagógiai tapasztalataim azt igazolják, hogy a gyerekek és fiatalok mélyebben átélik a különféle problémákat, ha a művészet eszközeivel próbálják megközelíteni.
A művészetek fejlesztik az érzelmi intelligenciát, mely az életben való boldoguláshoz, a közösségi léthez nélkülözhetetlen.
Ebben a szemléletben próbáltam feldolgozni tanítványaimmal a holocaust témáját, plakátkészítés formájában.
Az események, ok-okozat összefüggések korosztálynak megfelelő mélységű feltárása után, az érzelmi állásfoglalásra helyezzem a hangsúlyt, megpróbálva a képzőművészet eszközeivel a kifejezésre koncentrálni. A kifejezőeszközök közül ki-ki képességének megfelelően választhat, széleskörű lehetőségekkel a fotók és tipográfia, a jelképek, vagy éppen a naturalisztikusabb ábrázolásmód közül. Ennek kiválasztása a korosztályhoz és a gyerekek egyéniségéhez legközelebb álló, az egyéni ötletekre építő megbeszéléseken történik. Itt a tanár meghallgatja a gyerek egyéni megközelítését, szakmai segítséget ad az útkeresésben, tudatosabbá teszi a munkát.
Ehhez a pedagógiai munkához más kollégák is csatlakoztak már, így Kiss Ilona, és László János tanítványai is dolgoznak a program szerint.
A plakátkészítés során a diákok a számukra legfontosabb dolgokat erős érzelmi töltettel, egyéni megközelítésben ábrázolják. Közben megalapozódik erkölcsi állásfoglalásuk, és az érzelmi többlettel mélyen beépül személyiségükbe.
A plakátok hatása megsokszorozódik a kiállítások során.
Három-négy évvel ezelőtt részt vehettem a jeruzsálemi Yad Vashem képzésén, ahol mélyebb ismereteket szereztem a zsidóságról és a holokausztról. Nagyon megérintettek érzelmileg az előadások, az emlékhelyek, a kiállítások. Az itt kapott segédanyagok segítségével még hatékonyabbá vált a pedagógiai munkám.
Képzőművészként sem tudtam magam kivonni a hely és az ismeretek hatása alól, jó néhány útirajzot készítettem, azóta a magyarországi holokauszt vetélkedők okleveleit, emléklapjait is én illusztrálom.
